Kezdjük az én első és legnagyobb élményemmel
Ehhez hasonló egyébként nem volt azóta sem.
Tíz éves lehettem és a szobámban játszottam különféle játékaimmal.
Valahogy a kezembe akadt egy medál ami egy vastag fekete zsinóron lógott.
A medálon átfűzték a zsinórt, és jó erősen összecsomózták.
A nyakba valót amerikai rokonainktól kapta a húgom.
A medál porcelánból készült, hófehér és szívalakú volt.
Egy piros, cirádás, angol nyelvű felirat volt rajta, amit akkor még nem értettem, ma meg már nem emlékszem rá.
Annyit jelenthetett amúgy, hogy nagyon szeretlek.
Két dolog lényeges szerintem, az egyik, hogy a húgomé volt a másik pedig, hogy igen törékeny anyagból készült.
Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, de elkezdtem pörgetni az egyik ujjamon a láncot.
Mivel a porcelán elég súlyos volt, ezért jól pörgött.
Sebesen le fel járt az ujjamon.
Közben koncentráltam, hogy nehogy az egész elrepüljön.
Nagyon gyorsan pörgettem annyira, hogy fekete, fehér szélű kört rajzolt ki a medál ahogy pörgött.
Ekkor megint átsuhant a fejemen, hogyha most elrepül, akkor biztosan összetörik.
Ebben a pillanatban éreztem, hogy könnyűvé válik és a medál nagyot koppan valahol.
A fekete zsinór a kezemen fityegett.
Azt hittem szétjött a csomó és azért repült el.
De nem, a zsinór nagyon szorosan egyben volt.
Azonnal elkezdtem keresni a medált.
Arra gondoltam valahogy elvált a porcelán és ezért engedte el.
Mikor megtaláltam akkor viszont nagyon-nagyon megdöbbentem.
Ott volt a kezemben a hibátlan medál és az összecsomózott zsinór...
Utána legalább fél órát szerencsétlenkedtem, míg sikerült vissza fűznöm a medált.
Aztán gondoltam megismétlem a bravúrt, hátha zseniális varázsló lettem.
Persze soha többet nem sikerült semmi hasonló.